Egy új barát

Egy közeli kis kávézóban ücsörögtünk és a pincérfiúra vártunk, akinek elég látványosan bejött Naomi. Mikor végre kihozta a rendelésünket remegő kezekkel tette le elé a forró csokit, mire ő felnézett rá, s nagyon halványan elmosolyodott, majd a kért italnak szentelte a figyelmét. Szegény srác. Esélye sincs. Küldtem felé egy együttérző mosolyt, majd a kinti állapotoknak szenteltem a figyelmemet. Eső már nem esett, hanem finoman fogalmazva szakadt. Siker. A jó hír, hogy van esernyőm, de azt hiszem lyukas. Nem baj. A lényeg, hogy van és így nem ázok majd el. Annyira.

- Mesélj magadról! - szólt rám Naomi, miután egy nagyot kortyolt a forrócsokiból.

- Oké. Zoé Szabó vagyok amint azt már tudod. -néztem rá, majd helyeslően bólintott - Magyarországról költöztem ide a legjobb barátnőmmel úgy egy-két hete. Pontosan már nem tudom. Van egy bátyám, Adam. Még csak tizennyolc vagyok, de pár nap és tizenkilenc. A gimiből van még vissza egy évem, amit majd itt szeretnék elvégezni. Nagyjából ennyit rólam. Unalmas életem van és nem sok minden történik velem.

- Unalmas? - meglepődött hangon kérdezett vissza - Hogy érted, hogy unalmas?

-Tudod, -kezdtem a magyarázást és a szívószálammal a tejszínhabot bökdöstem, amit 'oly tökéletes formában tettek rá az italomra - az a fajta lány vagyok, akit nem nagyon hívnak el bulikba és ő maga sem nagyon jár el ilyen helyekre. Egy csendes, visszahúzódó lány vagyok, aki inkább választ egy jó könyvet, minthogy inkább hullarészegre igya magát egy lepukkadt szórakozóhelyen. Jó, nem mondom, hogy az utóbbi lehetőség nem szokott előfordulni, de nagyon ritka esetek egyike. - Akaratlanul is elmosolyodtam, mikor eszembe jutott az egyik nyári szüneti kalandunk Liával. A Sziget fesztiválon voltunk a haverokkal és kicsivel többet ittunk a kelleténél. Nem voltunk részegek, csak már nagyon jó kedvünk volt és elég bátrak voltunk mindenre. Így hát elkezdtünk flörtölni az egyik biztonsági őrrel, hogy bejuthassunk David Guetta öltözőjébe. Végül a csávóka rájött. hogy miben mesterkedünk és csak egy Sziget fesztiválos tollat sikerült megszereznünk. De a lényeg, hogy bejutottunk. Ajjh régi szép idők. Mennyi őrültség. Naomi valószínűleg nem érti, hogy min röhögök ennyire, miközben semmi nem történt, de ez nálam már mindennapos. Később esetleg majd ő is megtudja. - Na de most te mesélj magadról!

- Naomi Johnson vagyok, de kérlek szólíts csak Nonának. - Hmm... Nona. Ez tetszik - Én vérbeli londoni csaj vagyok. Itt születtem, itt nőttem fel és itt is élek.

- A szüleiddel? - tettem fel egy tök átlagos kérdést, de Nona arca megváltozott. Szomorú és zaklatott lett. Basszus! Azt hiszem beletenyereltem valamibe.

- Apukám hat éves koromban meghalt, anya pedig - mély levegőt vett, majd folytatta - elmegyógyintézetbe került apa halálát követően.

- Sajnálom. Nem tudtam. - Ezt tényleg nagyon sajnálom. Elképzelni sem tudom, hogy milyen egy apa vagy egy anya vagy esetleg mindkettő nélkül felnőni. Nem lehet könnyű az egész biztos.

- Semmi baj. Nyugi. Hiszen honnan tudhattad volna. - nyugtatott meg és rámosolygott - Miután anya is kilépett az életemből, egy kis időre árvaházba kerültem, majd egy fiatal házaspár örökbefogadott. Minden szép és jó volt egy ideig, majd egyre nagyobb gond lettem számukra. Így aztán átkerültem, másik szülőkhöz mondván, hogy nincs rám idejük és pénzük. Azóta mindig ez a kifogás.

- Huuh. -Azt hiszem, hogy az állam a padlót veri. Ledöbbentem a története hallatán. Ilyen fiatal és már ennyi minden történt vele. De miért érzem azt, hogy még koránt sincs vége? - Az életed - kerestem a megfelelő szavakat, de erre nincs - korántsem tündérmese.

- Hát nem. - válaszolt, majd a füle mögé tűrt egy rakoncátlan hajtincset.

- És mi van a herceggel?

- Herceg? - kérdezett vissza.

- Tudod. A szőke herceg fehér lovon, akibe halálosan szerelmes leszel és ő megvéd minden bajtól. Bocsi. Azt hiszem túl sok romantikus filmet nézek. - magyaráztam neki, s elnevettem magam a végére

- Semmi baj. - mosolygott ő is a felszólalásomon - Igazából van egy fiú. Még nem sokat tudok róla, de nagyon segítőkész és rendkívül kedves. A mosolya egyszerűen elvarázsol és szemei mámorítóak. Próbáltam őt elkerülni, de ez egyszerűen lehetetlen volt. Valahogy mindig a karjaiban kötöttem ki. Úgy érzem, hogy ő az egyedüli, aki törődik velem és ezt nem szeretném elveszíteni. - könnyek csillantak meg a szemében, de sikerült neki visszatartani. - Egy perc és visszajövök. - állt fel, majd elindult a mosdó felé. A pincér pont akkor ért ide, mikor Nona távozott.

- Elnézést. Oda tudná adni ezt a Kisasszonynak? - egy papírcetlit nyújtott felém gondosan összehajtogatva - Egy fiatalember küldi neki. 

- Igen. Persze .

- Köszönöm. - átnyújtotta a papírt, majd ahogy jött, úgy távozott is. Ez fura volt. 

- Már itt is vagyok. - ült vissza Nona a helyére és érdeklődő tekintettel nézte az előttem heverő papírdarabot.

- Ezt neked küldte egy pasi. - adtam át neki az üzenet.

- Ez de fura. 

- Én is ezt mondtam. - rám mosolygott, majd kihajtogatta a papírt. Miközben olvasta, a mosoly az arcára fagyott és ijedtség futott át rajta, majd egy gyors mozdulattal az asztalra dobta a lapot pont úgy, hogy valamennyit el tudtam belőle olvasni.

Remélem jól szórakozol. Ezért még számolunk! Nehogy azt hidd, hogy megúszod!

                                                                                                Csók. D.

Majd mikor meglátta, hogy az üzenetet olvasom, elkapta előlem és táskája mélyére rejtette. Éppen gyors távozásra készült. Nem csodálom. Három mondat csupán, de az ijedségmérőm már túl mutat a megfelelő értékeken. Pedig nem is nekem szánták. Most akkor mi van? Követi őt valaki? Figyelnek minket? Vagy menekül valaki elől? Meg kell tudnom valahogy. De most tégy úgy, mintha semmi sem történt volna és ez egy normális találkozó vége lenne.

- De ugye találkozunk még? - kérdeztem tőle, mielőtt még lelépne.

- Szeretném. - felelte kicsit bizonytalanul. - Megadod a számod?

- Persze. - egy gyors telefonszám csere, majd egy ölelés és már ki is lépett a kávézóból. Az ablakon kinézve figyeltem távolodó alakját és nem is olyan messze egy fiú tűnt fel mellette. Épp csak annyira voltak távol, hogy jó rálátásom nyílt a srácra. Fekete, felzselézett hajára félig rá volt húzva a kapucni. Egyik kezét bedugta bőrkabátja zsebébe, a másikban pedig egy meggyújtott cigaretta füstölgött. Már csak kinézetre se az a "szőke herceg fehér lovon", akiről Naomi mesélt nekem. Lazán a falnak támaszkodott, majd mikor Nona odaért, szinte ráncigálta maga után. Úgy viselkedett azzal a lánnyal szemben, mintha csak egy darab rongy lenne. Semmi emberség vagy empátia nem volt benne. Talán ő volt az, aki figyelt minket és az üzenetet írta neki. Miután elkönyveltem magamban, hogy arra a srácra is ráférne egy nagy adag észhez térítés, megittam a maradék kávém, fizettem és én is elindultam hazafelé.

- Megjöttem! - szinte kiabáltam, mikor beléptem a házba.

- Konyha! - kiáltotta vissza Lia. A cuccaimat leraktam a fogasra, majd becsörtettem én is a konyhába.

- Szia! - köszöntem barátnőmnek, majd a szokásos ölelésben részesültem. - Többiek?

- Anne még dolgozik, Ricsi meg elment valahová.

- Értem. 

- Na de mesélj! Mit csináltál? - érdeklődött a kávézós programom felől. Hasam egy hangos korgással válaszolt, pontosabban arra, hogy mit nem csináltam. Még nem ettem. Lia még mindig a válaszomra várt és érdeklődő tekintetét le sem vette rólam, miközben valami étel után kutakodtam a hűtőben. Van itt minden, ami a kedvenc szendvicse,hez kell. Paradicsom, sajt és toast kenyér. A paradicsomot szép szeletekre vágtam, a kenyeret megpirítottam, majd rátettem a sajtot és az egész mehet a mikróba. Amíg a szendvicsem el nem érte tökéletesen olvadt állapotát, addig barátnőmet beavattam a mai nap eseményeibe. Kezdve onnan, mikor megláttam Nonát, az élettörténetén át, egészen a levélig és a 'bad-guy-ráncigálja-Naomit' akcióig. Néha nagyokat nézett esetleg sóhajtott egyet. Egyetértett velem abban, hogy ismerjük meg még jobban őt, hiszen rendes lány vagyis így annak tűnik és szeretnénk neki segíteni is. A mikró egy hangos csengéssel jelezte, hogy az ebédem, amiből vacsora lett tökéletesen meleg már. Gyorsan kivettem és ráraktam a paradicsom szeleteket. Nagyon ínycsiklandóan nézett ki és az íze... egyszerűen fenomenális. Épp, hogy beleharaptam a hatalmas főzőtudományt igénylő vacsorámba valaki a csengő megszólalásával jelezte, hogy szeretné, ha  valaki ajtót nyitna neki. Lia volt oly kedves és kinyitotta, amíg én folytattam a táplálék bejuttatását a szervezetembe.

- Zoé! Téged keresnek! 

- Engem? - kérdeztem vissza, mert nem nagyon akartam elszakadni fontos feladatomtól.

- Igen! - erősítette meg, amit már úgyis tudtam. Szép kényelmesen indultam el az ajtó felé, ahol egy futár állt kezében két kicsi dobozzal és egy elektromos kütyüvel.

- Ön Miss Zoé Szabo? - kérdezte a futár srác reményekkel eli szemekkel.

- Igen, én vagyok.

- Kérem itt írja alá! - mutatott egy üres helyre a kis kütyün. Gyorsan odafirkantottam a nevemet, majd átvettem a kettő kicsi dobozt.

- Köszönöm. Viszlát. - köszönt a srác és már itt sem volt.

- Viszlát. - mondtam, majd becsuktam a bejárati ajtót és folytattam az utamat vissza a konyhába. 

- Na mi az? Mit kaptál? - kíváncsiskodott Lia.

- Még nem tudom. - és azzal a lendülettel kezdtem el kicsomagolni a nagyobbik dobozt. DSzép lassan, óvatosan, nehogy véletlenül eltépjem a gyönyörű csomagolópapírt és hatalmas masnit. Igényes és letisztult külseje volt. Látszott rajta, hogy nem akárki küldhette. Mikor végre sikerült kicsomagolnom és levettem a tetejét, egy Eiffel-tornyos szobrocska akadt a kezem közé. A dobozban volt még egy üdvözlőkártya is, rajta pedig egy kézzel írott szöveg.

Drága Zoé! 

A fiúkkal Franciaországban koncertezünk és szüntelenül csak Te jársz a fejemben. Biztos forrásból tudom, hogy Párizs a kedvenc városod és mindig is szerettél volna eljutni ide. Sajnálom, hogy nem jöhettetek velünk, ezért is küldtem egy kis emléket. Szeretném megkérdezni, hogy eljönnél-e velem szombaton egy randira? 

Nagyon sokat gondol rád és reméli, hogy igent mondasz: 

                                                                                xoxo. Nathan:*

Ui.: Jó étvágyat a másik ajándékhoz. Remélem szereted.;)

A kis kártyát megfordítottam és rajta volt a telefonszáma. Azonnal elmentettem a számát, majd kinyitottam a másik dobozt is. Rózsaszín kis teasütemények voltak benne. De nem akármilyen süti volt az. A világ legfinomabb francia desszertje, málnás macaron. Még soha senkitől nem kaptam ennél szebb ajándékokat és legfőképpen nem egyenesen Párizsból. Felfogni is alig bírom. Elővettem a telefonomat, majd megírtam a válaszomat Nathan-nek.

A válaszom egy nagyon határozott Igen! Köszönöm az ajándékokat. Nagyon tetszenek, ahogy az is, aki küldte őket. Már várom a szombatot. 

xoxo Zoé :*

Lia mindvégig mellettem volt és sejtelmesen mosolygott, mintha tudott volna mindenről. A nagy izgalomban, amíg Nath válaszára vártam, még enni is elfelejtettem és csak a tőle kapott kis tornyot nézegettem. Ábrándoztam, hogy vajon mit csinálhatnak ők? Vagy milyen lehet a kilátás az Eiffel-toronyból. Mindig is arról álmodoztam, hogy egyszer majd valaki ott kéri meg a kezem. Háttérben Párizs gyönyörű fényivel és francia zenével, amely 'oly tökéletesen adja vissza az érzelmeinket, hogy szavak nélkül is teljesen megértjük egymást. A valóságba a telefonom rezgése hozott vissza, miszerint szöveges üzenetem jött.

Örülök, hogy tetszik. Én is nagyon várom a szombatot. 6ra érted megyek ;)

xoxo Nath :*

A gyomromban a pillangók szinte felrepítettek az emeletre és velem voltak egész végig, mivel rendkívül gyorsan elkészültem az alváshoz. Az ajándékaimat biztonságba helyeztem a polcon, amire tökélete rálátás nyílik az ágyamból. Rendkívül nagy mosollyal estembe a puha ágyikómba és imádkoztam azért, hogy minél hamarabb szombat legyen.

Aloha! :P
Új rész !! :))
Köszönöm a 4(!!) feliratkozót és a több, mint 1740 látogatót. Nagyon szeretlek titeket!❤Kérlek titeket, hogy írjatok hozzászólást.!
Csók. Puszi. :*
     B.