A zongoránál :)

Halihóó Emberkék!!
Megérkeztem az új résszel, mint a szakadó eső, Húsvét vasárnapján!:))xd
Először is azt szeretném mondani, hogy köszönöm a hozzászólást:)) Nagyon jól esett :)
Másodszor pedig Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Nektek és jó olvasást !!! ;))
Ui.: Írj hozzászólást vagy nem lesz új rész !!!
Ui2.: Ajánlás: Miközben olvasol, hallgasd ezt a zenét! Így sokkal jobb lesz:)) Erre a számra született meg a vége:)
Ui3.: Elnézést kérek a durva, obszcén vagy bántó szavakért :))
Puszi Páá!! :*
By:      B. ❤

Zoé szemszög:

Egyedül voltam. Egyedül, mint egy kósza virágszál az út szélén. Nem emlékszem szinte semmire. Az agyamat teljesen elborították az érzelmek. Arra sem emlékszem, hogy kerültem ágyba. De valahogy összehoztam és még elaludnom is sikerült.

 De ez a kicsi örömöm sem tartott sokáig. Ugyanis a világ legszörnyűbb álmában volt részem. Főszerepben Nathan Sykes és Lia Toth. Minden csupa vér volt. AZ Ő vérük. Sikítozva ébredtem fel. Lia az ágyamon ült és nyugtatgatott, hogy csak egy álom volt…

Egész nap próbáltam elfelejteni vagy elrejteni az agyam legsötétebb zugába, ahol a kémiát meg a fizikát is tárolom, de nem jártam nagy sikerrel. Akárhányszor kezdtem magam egy kicsit is jól érezni megjelent egy véres kép…

 A nap fénypontja volt, mikor emiatt összevesztem 2 vásárlóval is. Jó nap ez a mai mondhatom. De akkor megjelent Jay. Valahogy tudtam, hogy miről akar beszélni velem. Nathan. Elmondta nekem a teljes valóságot és próbálta feldobni a napomat. Ez az idióta addig nem ment el mellőlem, amíg igent nem mondtam arra, hogy elmegyek ma este hozzájuk Liával filmezni. Muszáj volt belemennem, különben még most is mellettem állna. Nem volt valami nagy kedvem, de beleegyeztem és még Lia is mondogatta. Legszívesebben egész nap az ágyamban feküdtem és zenét hallgattam volna.

 Egész álló nap Linek nyafogtam, hogy mennyire nincs kedvem menni. Mikor már a házuk előtt voltunk, akkor is elmondtam neki még egyszer. Én az helyében már tuti leordítottam volna a fejemet, de ő inkább ellátott tanácsokkal. Többek között ezért is szeretem annyira.

 „Ha szerelmes vagy belé, vagy csak érzel iránta valamit, akkor bocsáss meg neki. Ő is megérdemel egy második esélyt.” Csak ez a mondat járt a fejembe egész este, s hiába is igyekeztem elfelejteni, nem ment. Mikor megláttam Nathan-t be kellett látnom, hogy Liának teljesen igaza volt. Megérdemel ő is egy második esélyt és…

„Hadd válasszak én!! Léccina!!!” Ezt nem kellett volna meghallanom. Lia ment filmet választani. Előre félek, hogy mégis mit tervez a drágaság. Biztos, hogy a legdurvábbat fogja kiválasztani és akkor tökre félni fogok, meg nem merem majd nézni és akkor Nath magához ölel meg ilyenek. Ez elég könnyen kivitelezhető volt. Egyrészt félek a horror filmektől. Bármilyen kis félelmetes rész következik, becsukom a szemem és elmeséltetem a velem levőkkel, hogy mi történt. Hát igen, ez a Zoé féle megoldás a horror filmek problémájára. Másodszor Nathan ült mellettem. Harmadszor a válla túl hívogató és kényelmes. Negyedszer pedig hol engem, hol pedig a filmet nézte…

Első film a Sinister volt. Szép kis kezdet meg kell hagyni. Ez volt azon filmek egyike, aminek az előzetesét se mertem teljesen végignézni. Na mindegy is. Végül bevetettem a „Zoé módszert” és Nathan volt olyan kedves, hogy elmesélte mi történt. Mondtam már, hogy emiatt még jobban kedvelem?! Nem. Akkor most mondom.

 Vége lett a filmnek, majd Tom berakott egy következőt. Azt hittem, hogy akkor most valami vígjáték lesz, vagy valami akció film. Liával mindig így szoktunk csinálni. Először egy horror, majd levezetőnek egy humorral teli film, hogy este azért el is tudjunk aludni meg ilyenek. De ez most nem így volt. Mosolyom az arcomra fagyott, mikor megláttam a címet. CHUCKY. Nem elég, hogy az a baba még világosban is tökre ijesztő, de nekem még sötétben végig kell néznem egy olyan filmet?! Ki van zárva. Kétségbe esetten néztem oldalra, ahol Lia önfeledten mosolygott rám, majd Nathanre nézett és végül rám. Úgy tudtam. Ha nem jön össze a fősuli, akkor elmegyek jósnőnek az már biztos. Ismét a „Zoé módszert” alkalmaztam, de egy kicsit megspékelve. Láb felhúz, kéz a szem előtt, közelebb Nath-hez. Végül nem bírtam tovább, s arcomat a mellkasába temettem. Erre ő szorosan magához húzott, majd átölelve „néztük” tovább a filmet. Ölelése megnyugtatott, de csak egy kis ideig. Továbbra is előttem volt annak a hülye kis babának a képe. Gonosz kék szeme, amivel ölni tud és a vigyorgó műanyag pofija, amellyel bevágódik a kisgyerekeknél, majd megöli őket. Szűnni nem akaró kép és még ki tudja, hogy mennyi van vissza a filmből. Jó, én feladom. Bármit csak ezt ne kelljen néznem. Kihámoztam magam Nathan szoros öleléséből és azzal a lendülettel indultam kifelé, mondván a mosdóba kell mennem. Kifelé menet minden egyre sötétebb és sötétebb lett. Ez se volt egy okos döntés részemről.

-  Zoé te nagyon hülye vagy! Az csak egy film és nincs itt semmi. – Be kell, hogy valljam, nem csak hülye vagyok, hanem még magamban is beszélek. Nem jó kombináció. Főleg akkor nem, ha egy idegen házban még el is tévedsz, s csak egy kis fény világítja be a helyiséget, ahol épp tartózkodsz. Próbáltam felidézni a ház azon pontját, ahol most én vagyok, de semmi. Még véletlenül sem emlékszem rá. Ijedten fordultam a körbe, majd hátrálni kezdtem. Nem tudom mit miért tettem. Biztos csak az ösztönök. Ahogy hátráltam valami kemény és elég méretes dologba rúgtam bele. A szívrohamot hozta rám és azonnal megfordultam. Egy hatalmas ablakon szűrődtek be a Hold lágy sugarai és megvilágították az előttem elhelyezkedő fehér zongorát. Leültem az előtte elhelyezkedő kis székre és csak bámultam a fekete és a fehér billentyűit, amelyek akár az élet. A lehetőségek előtted állnak és csak rajtad múlik, hogy mit hozol ki belőle. Már nem féltem. Teljesen a hatalmába kerített ez a tárgy, ahogy a telihold fénye megvilágította. Késztetést éreztem, hogy játsszak rajta. Ujjaimat a billentyűkre helyeztem és csak vártam. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül, de nem foglalkoztam ezzel, egészen addig, amíg le nem ült mellém Ő. Közel volt. Túl közel. Az parfümje lágyon csiklandozta az orromat és az agyamban rózsaszín köddé alakult. Ezt az illatot már sose tudom elfelejteni. Az arcát megvilágították a fények, így még tökéletesebbé téve azt. Zöld szemei csillogtak, akár a világ legszebb gyémántja. Nem nézett rám, csak a zongorát és a kezemet bámulta. Bal kezét az enyémre helyezte, majd átkarolt és a másik kezemet is megfogta. Ahogy hozzámért a hasamban a pillangók elkezdtek repdesni és a szívem hevesebben dobogott, akárcsak az övé. Megremegtem, erre ő elmosolyodott, majd mélyen a szemembe nézett. Elvesztem a tekintetében. Csak az első hang leütése rángatott vissza egy kicsit. Majd egy következő és meg egy és még egy. Ismerős volt a dal és kétség kívül az egyik kedvencem. A River flows in you-t játszottuk. Nem tudtam a számra figyelni. Teljesen lekötötte a figyelmemet Nathan személye, és ahogy szorosan ölel magához a holdfényben, s kezeit az enyéimen pihentette. Mellette teljesen biztonságban éreztem magam. A dalnak már rég vége volt, de kezeit még mindig ugyanott tartotta, ahol eddig. Ölelése szorosabb lett és mélyen a szemembe nézett. Arcunkat csak a telihold világította meg és a köztünk levő távolság folyamatosan csökkent. Lepillantott a számra, majd újra a szemembe nézett. Azóta várok erre a pillanatra, amióta lefejeltem a repülőtéren, vagy amikor a heart vacancy-t énekelte a plázában, vagy amikor közösen választottunk sapkát, vagy amikor elaludtam a vállán filmnézés közben. És most végre itt van. Csak Ő és én holdfényben egy zongora előtt. Ajkaink végül összeértek, s apró puszikat váltottunk, majd egy hosszú és szerelmes csókban forrtunk össze… 

A történtek után ...és a Chucky :)

HALI!!! Megjöttem, mint a nem létező tavaszi idő:DDXD

Több, mint 1500 szó (Y)
Szerintem Hosszú lett.:))
KOMMENTEKET KÉREK!!!

Lia szemszög:

Hazafelé már nem beszéltünk, csak élveztük az esőt és egymás társaságát. A házunk előtt van egy park, ami sötétben elég ijesztő. Így volt ez most is. Ahogy elhaladtunk mellette automatikusan közelebb húzódtam Max-hez. Nem szólt semmit, csak haladtunk tovább, míg egy padon kuporgó emberhez nem értünk. Először azt hittem, hogy egy hajléktalan, de ahogy az utca fényei megvilágították az arcát, rá kellett, hogy jöjjek Nathan az.

-  Nathan te mi a fenéért vagy itt kint? – kérdeztem.

-  Zoé kidobott.

-  Mi? Miért? Haver! Mit csináltál? – faggatta Max, de Nath nem mondott semmit, s közben felkászálódott a padról.

-  Figyelj! Majd holnap, vagyis ma mindent elmeséltek, én meg kiszedem Zoéból, de most inkább menjetek haza! Nathan elég ramatyul néz ki. -  Max nem tiltakozott, csak ránézett barátjára, s belátta, hogy igazam van.

-  Nagyon jól éreztem magam Veled. – mondta nekem, miközben átkarolta a derekamat.

-  Én is Veled.

-  Később még hívlak! Szép álmokat! Szia! – majd egy gyengéd csókot nyomott ajkaimra.

-  Szia!

Reggel Zoé sikítozására keltem. Szegényem valami borzalmasat álmodhatott, ha így sikítozik.

-         -  Zoé! Zoééé!! Ébredj!! Csak álmodtad!! - kinyitotta a szemeit, majd gyors megöleltem, mielőtt elsírná magát. – Csak álmodtad! Minden rendben, csak egy álom volt!

-         - Olyan borzalmas volt!

-         -Tudom! – majd még szorosabban öleltem magamhoz. – Figyelj!! Menj és tusolj le, attól megnyugszol és elfelejted az álmodat!

-         - Oké! Köszönöm!

***

Zoé kb. fél óra elteltével törölközőbe csavarva jött ki a fürdőből. Kissé megnyugtatott, amikor láttam, hogy már jobban van egy kicsit. Gyors beviharoztam én is a zuhany alá, majd megcsináltam a szokásos reggeli dolgokat. Egész zuhanyzás alatt az járt a fejemben, hogy mi történhetett tegnap kettejük között, ugyanis még nem tudok semmit sem. Zoé aludt mikor hazajöttem, ezért meg nem fogom felkelteni. Köntösömben jöttem ki a fürdőből, majd magamra kaptam a ruhámat, s barátnőm is felvett valamit, ami tükrözte a hangulatát, majd elindultunk dolgozni.

Útközben Zoé elmesélte, hogy mi is történt konkrétan. Kicsit megharagudtam Nathan-re, de erről még kell beszélnem a fiúkkal is úgy érzem. Barátnőm kérésére elmeséltem a tegnapi randimat Max-el. Örült a boldogságomnak és ma először láttam mosolyogni. Annyira sajnálom szegényt! Hogy lehetett Nath ilyen?! Vagy nem is tudom …

***

Dél van, s a cipőboltban eddig minden nyugisan zajlott. Zoé a ruhabutikban csupán 2 emberrel veszett össze. Jó kis napja van, mondhatom. De hála Istennek ma péntek van, s holnap már nem kell elviselnie az idióta vásárlókat. Ekkor érkezett meg Max és Jay.

-        -  Sziasztok! – köszöntem nekik.

-        -  Szia Lia! – köszöntek egyszerre, majd Maxtől kaptam egy puszit a számra, Jay pedig a szokásos három baráti puszit kapta.

-        -  Zoé hogy van? –kérdezte Max kissé aggódva.

-        -  Ahhoz képest elég jól. Ma csak 2 vásárlóval veszett össze. És Nathannel mi van?

-        -  Átaludta a délelőttöt majd mikor eljöttünk leült a zongorájához és valami szomorú dalt próbált összehozni. – Jay válaszát hallva kicsit megenyhült a szívem Nath-tel kapcsolatban.

-        -  És neked mondott valamit a tegnappal kapcsolatban?

-        -  Igen! Mindent pontosan elmesélt. Gondolom ezzel te is tisztában vagy. De azt tudnotok kell, hogy Miranda mindig is egy nagy ribanc volt. Már bocs a kifejezésért, de ez az igazság. Minden létező pasira rámászott és szokása volt, hogy tönkretette mások kapcsolatát. Úgyhogy ne haragudj Nathanre! Kérlek.

-        -  Szerintem mi rendben leszünk, de Zoé ott van szemben. – ezt egy célzásnak szántam, amit Jay egyből értett is.

-        -  Csak még annyit, hogy szeretnénk, ha ma este átjönnétek hozzánk. Egy kis mozizás meg ilyenek. Zoét valahogy győzd meg, de most átmegyek hozzá és beszélek vele!!;)

-         - Sok sikert!

Max itt maradt velem, s segített cipőket pakolni és közben Zoéról és Nathanről beszélgettünk. Jay már háromnegyed órája átment Zohoz.

-          Aggódnom kellene?

-       -   Mégis miért? – kérdezte Max értetlenül.

-       -   Jay már háromnegyed órája áment és még mindig semmi. – az emlegetett szamár épp ebben a pillanatban lépett be a cipőboltba.

-       -   Nem hittem volna, hogy ennyire makacs. - sóhajt egy nagyot, majd odajön hozzánk.

-       -   Csupán nem ismered.

-       -   Lehet.  De nagy nehézségek árán sikerült rávennem, hogy jöjjön el hozzánk, de Lia ha nem cseszegeted, akkor tuti kitalál valami kifogást, csak hogy ne jöjjön el.

-      -    Nyugi!! Számíthattok rám. Mikorra menjünk?

-      -    Minél előbb annál jobb. – Max rögtön válaszol, majd rám kacsint.

-      -    Hét körül?

-       -   Tökéletes. A címet majd átküldöm smsben. De most mennünk kell.

-       -   Oké. Akkor hétkor nálatok leszünk! – mondtam, majd búcsúként Jayt megöleltem, Maxnek pedig egy szájra puszit adtam.

Miután a fiúk elmentek pár percig még pakolásztam a boltban, majd lejárt a munkaidőnk. Fogtam a cuccomat, s a bolt előtt vártam Zoét. Nagy nehezen végre megérkezett, de a hangulata még mindig olyan volt, mint reggel.

-  Héé csaj! Na hogy vagy? – letámadtam szegényt a kérdésemmel, majd gyors megöleltem.

-  Fantasztikusan.

-  Estére szedd össze magad, mert megyünk a fiúkhoz!

-  Tudom. Jay már mondta. De nagyon nincs kedvem menni.

-  Gondoltam. Ott lesz Nath meg ilyenek.

-  Pont ezért nincs kedvem.

-  Megértem, de akkor is eljössz és én választok neked ruhát, mert ebben nem vagy valami sexi.

-  De kényelmes. – mondta ártatlan arccal, mire én csak megráztam a fejem, majd elindultunk hazafelé.

*The Wanted ház előtt*

- Még mindig nem akarok bemenni oda. – Zoé még mindig makacskodott, és úgy éreztem, hogy mindenképp itt kell tartanom, történjék bármi.

- Figyelj Zoé! Tudjuk az igazat Nathannel kapcsolatban. Ha szerelmes vagy belé, vagy csak érzel iránta valamit, akkor bocsáss meg neki. Ő is megérdemel egy második esélyt. De ha nem érzel semmit iránta, ami tudom, hogy nem így van, akkor szimplán nézd levegőnek, s érezd jól magad velem, meg a többi sráccal.

- Nyugi rendben leszek! Köszönöm, hogy vagy nekem!

- Ahhj! Gyere ide! – Zoé közelebb jött, majd szorosan magamhoz öleltem.

- Ohhh, de megható pillanat! – hallottuk Tom hangját, aki az ajtóban állt és minket nézett. – De mi lenne, ha bejönnétek?

- Köszönjük Tom, neked is szia! – megöleltük, majd bementünk a házukba.

- Fiúúúúúúúúúúúúúúk!!!! Megjöttek a lányok!!!! – kiabált teljes erőből Tom, s szerintem az utca túloldalán a lenyírt szőrű tacskójával sétáló, nagyot halló öreg néni is hallotta.

- Megyek!! – kiabált vissza Max és már ott is termett előttem. – Sziasztok! Nagyon csinos vagy. –súgta oda, majd megcsókolt. – Szia Zoé! Örülök, hogy végül eljöttél és milyen fantasztikusan nézel ki! – dicsérte meg barátnőmet, majd megölelték egymást.

- Sziasztok! – jelent meg végül a maradék három ember. Nathan jött leghátul és nagyon le volt törve, de ahogy meglátta Zoét, mintha valami megcsillant volna a szemébe. Megöleltük egymást, sőt Zoé is megölte Nath-et, de csak pár másodpercig tartott ez a pillanat.

- Na gyertek megmutatjuk a fontosabb dolgokat a házban! – ajánlotta fel Siva , majd mindenki elindult valamerre.

- Addig én csinálok popcornt! – Jay

- Én meg választok filmet! – mondta Tom, de nem jutott messzire, mert utána mentem.

- Hadd válasszak én!! – néztem rá kiskutya szemekkel – Léccina!!!

- Jó rendben! De ne okozz csalódást!

- Nyugi!! Jó lesz! Higgy nekem! – nyugtattam meg, s kezdésnek egy enyhébb horrort a Sinistert választottam, majd utána jöhet a Chucky, amitől Zoé retteg. Már úgy elképzeltem mi lenne ha… Siva és Max megmutatták nekünk a konyhát, a nappalit, a fürdőt, a stúdiójukat, s a mozisarkukat is, ahol most filmezni fogunk. Már kívülről is gyönyörű a ház, de belülről csodaszép!! Mi csak annyit tudtunk erre mondani: „Kapjátok be!” De most tényleg!? Hogy lehet valakinek ilyen csodaszép háza?! Én is akarok! *-* A fiúk persze levágták, hogy nagyon tetszik nekünk a házuk, s rajtunk röhögtek tovább. Király. Legalább a hangulat már megvan az estéhez, s Zoé is egyre jobban érzi magát. Elfoglaltuk a helyünket a hatalmas ágyon és minden a számításaim szerint alakult: Zoé és Nath egymás mellett ült. Persze azért tartják a távolságot, de ha így folytatódik az este, akkor nem sokáig.

- Lia !! Ugye nem valami nyálas filmet választottál? – érdeklődött Jay, s Tom már el is indította a filmet.

- Ez csak a Sinister nyugodj meg! – szól rá Zoé is, majd odaadtam neki egy zacskó popcornt.

Film közben a durva jeleneteknél Max szorosan átölelt, hogy biztonságban érezhessem magam. Jay hol a kukoricával és az üdítővel játszott, hol pedig a filmet nézte. Tisztán, mint egy óriás bébi. Tom és Siva egész végig a filmet kommentálták és azon röhögtek, hogy mi lányok félünk. Nath és Zoé elég jól elvoltak. Drága barátnőm nem nagyon merte nézni a filmet, és inkább eltakarta a szemét a kezével, így Nathan-től kérdezte, hogy mi történt. Hát igen, Ő Zoé. Látszott rajtuk, hogy legszívesebben átkarolnák egymást, de ennek érdekében egyik sem tett semmit. Még! Várjuk ki a végét. Ugyanis vége lett a Sinisternek, s elindítottuk a következő filmet. Chucky. Mikor elindult a film, s meglátták az első képkockákat a három idióta Siva, Tom és Jay elkezdett éjjenezni. Zoé kétségbeesett arccal fordult felém, amire nekem csak egy megnyugtató mosoly volt a válaszom. Be kell, hogy valljam ettől a filmtől kicsit én is parázok, de Zoé még világosban is fél a kis chucky babától. Felkészült. Lábait szorosan magához húzta, közelebb ült Nath-hez és a kezeit a szeme elé helyezte. Végül is ez is egy megoldás. A film első 20 percében járhattunk, amikor Zo már nem bírta tovább és Nathan mellkasába temette arcát. A kis sapkás barátunk erre szorosan magához húzta, majd átölelte a derekánál fogva. Így nézték tovább a filmet. Már aki nézte. Nem telt bele 15 perc, Zoé felállt és kiment, mondván, hogy a mosdóba megy. Biztos, hogy nem. Csupán fél és nem meri tovább nézni a filmet. Ahogy ment kifelé, egyre sötétebb lett, s nem sok mindent láthatott, de valamibe belerúgott. Mindenki értetlenül nézett rám, kivéve Nath-et. Ő nem törődött senkivel, fogta magát és Zoé után ment...

Kiss in the rain :) ❤

Papararra.....❤Ezt a részt a Világ Legjobb Barátnőjének ajánlom, akit mindennél jobban szeretek ❤❤❤❤❤❤
Új rész ;) Kérésem változatlan!!!! Kommentek, megosztás, feliratkozás, mindenféle légypiszok!!!!!

El lehet mondani a barátoknak is meg ilyenek!!

Gyarapodjunk!!!

Lia szemszög:

Az emberek változnak. Akárcsak az érzéseik. Emlékszem, még oviban mennyi mindent megtettünk, csak hogy a kiszemelt kissrácnak elnyerjük a tetszését. Barbie baba helyett a kocsikat választottuk, s a teadélutánok helyett a mászókára jártunk. A hinta másik felét mindig az ő számára tartottuk fent. Mindenféle szépet rajzoltunk neki, leginkább szívecskéket, és ha csak ránk nézett mi azonnal elmondtuk a plüss macinknak, hogy lehet, hogy mi is tetszünk neki. Mikor egy másik kislány társaságában volt, s vele játszott, eldobtuk mackóbarátunkat és sértődötten meghúztuk a kiscsaj haját, hogy tudja, Ő a miénk. De ez már mind a múlté. Azóta felnőttünk. Legalábbis azon vagyunk. Nem írogatunk egymásnak szerelmesleveleket. Nem rajzolunk szívecskéket egymás kezére, és nem adunk ajándékba saját kézzel készített rajzokat.  Ma már másképp van. Elég egy mosoly, s a gyomrunkban pillangók repdesnek. Kézen fogva sétálunk, randevúkra járunk, csókolózunk. A csókok, melyektől melegség önti el a szíved, s megszűnik körülötted a világ. Abban a percben csak mi létezünk, és ezt az érzést senki és semmi nem veheti el tőled. A gyermeki „szerelem” már rég véget ért. Ez valami más. Sokkal komolyabb, s magával ragad…

"...happiness will find me, 

Leave the past behind me, Today my life begins..."

Max az állatkert bejárata felé tartott. Nem szóltam semmit, csak némán mentem mellette. Nem kérdezősködtem, mondván úgyis megtudom, hogy mit tervez, de azért nagyon kíváncsi voltam. Átvágtunk a hatalmas előcsarnokon, majd csak mentünk és mentünk. Még mindig mentünk és mentünk és mentünk. Majd elértünk a jegesmedvékhez. Jaj de cukik!! Na jó, belőlük sem láttam semmit, mint az összes többi állatból sem. Kezdjek aggódni?! Végül rengeteg lépcsőn végighaladva leértünk egy pince vagy alaksor szerű helybe. De ez korántsem volt az. Ez a világ egyik leggyönyörűbb dolga volt. Egy hatalmas akvárium.  Rajtunk kívül nem volt itt senki. Senki az égvilágon. Az akvárium közepén egy asztal foglalt helyet két székkel. Az asztalon illatgyertyák voltak, s egy hatalmas csokor kék rózsa. Fogalmam sincs, hogy honnan tudta, hogy ez a kedvenc virágom, de minden annyira tökéletes volt. Távolabb egy középkorú férfi állt hegedűvel a kezében, s romantikus számokat játszott nekünk. Max-el helyet foglaltunk az asztalnál, s felbontott egy üveg pezsgőt. Ekkor a semmiből előbukkant egy pincér, s meghozta a vacsoránkat. Spagetti volt, amit megint nagyon imádok. Ezt nem hiszem el: Akvárium, kék rózsa, spagetti. Honnan tudja ő ezeket?!  Most már nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg.

-       -   Max! Ezeket mégis honnan tudtad?

-       -   Nem fedhetem fel a forrásom.

-        -  Te beszéltél Zoé-val? – na erre nem válaszolt, csak vigyorgott maga elé.

Vacsora közben tök jól elbeszélgettünk, s egy csomó érdekes dolgot elmesélt magáról és a családjáról. Én is egy csomó mindent elmondtam neki. Különösen érdekelte a Magyarország téma és a barátságom Zoé-val. Vacsi után pedig a hatalmas üveg előtt álltunk, s bámultuk a halakat. Max a karját a derekamra helyezte, majd elmosolyodott. Annyira tökéletes pillanat volt. Ne csípjen meg senki!!!

Úgy hajnali három óra lehetett, mikor elindultunk hazafelé. Útközben megállítottuk a taxist és kiszálltunk az autóból, mondván, hogy mi sétálni szeretnénk. A pasas értetlenül nézett ránk, de ránk hagyta a dolgot, majd elviharzott mellőlünk. Már 10 perce sétálhatunk, s egy éjjel-nappali étterem előtt sétáltunk kézen fogva, amikor hirtelen eleredt az eső. Olyan jó volt. Nem futottunk el. Csak álltunk az esőben és szorosan fogtuk egymás kezét. Az étteremben megszólalt Bruno Marstól a Today my life begins című száma és …

-         - Megtisztelne a világ leggyönyörűbb lánya egy tánccal az esőben? – Max mosolyogva fordult felém, majd mindkét kezemet megfogta.

-         - Igen. – csak ezt az egy értelmes szót bírtam kinyögni, majd elpirultam. Még jó, hogy hajnal van, s nem látszik. Tánc közben mélyen egymás szemébe néztünk. Nem szóltunk semmit, csak élveztük, ahogy a zene átjárja a testünket. Ez a pillanat örökre bevésődik a szívembe. testem szinte bizsergett, ahányszor csak hozzáértem és pillangók a gyomromban egyre gyorsabban repdestek, s mindig magasabbra szálltak. Max szemében megcsillantak az esti fények és ezt még egy hosszú ideig szívesen elnézném. A szám második versszakánál megpörgetett és most még szorosabban értünk egymáshoz, mint azelőtt. Mélyen egymás szemébe néztünk, majd Max gyengéden megfogta az arcom, s szemével egyszer a számat, egyszer a szememet nézte. A köztünk levő távolság fokozatosan csökkent, míg végül az ajkunk összeért. Gyengéden, majd szenvedélyesen, s hosszan csókolt. A külvilág megszűnt létezni számomra. A mennyekben éreztem magam. Vagy inkább a felhők fölött, ahol mindig süt a nap, a szivárványon túl. Leírhatatlan érzés… Lassan elváltunk egymástól, s csak a homlokunk ért össze. Az étteremben levő emberkék elkezdtek tapsolni, fütyülni és éjjenezni. Mi csak mosolyogtunk rajtuk, majd köszönés kép integettünk nekik. Max a derekamnál fogva szorosan magához húzott, s úgy indultunk el hazafelé... 

" ...csak menj el! "

Új rész Emberek!! ;))
Pöppet rövid, de a lényeg van benne...
Ami a lényeg!!:
Kérek hozzászólást..Lehet megosztani, feliratkozni minden ilyen apró vidámság, lényeg, hogy valami Légypiszkot hagyjatok itt;))
A következő rész, már jóval hosszabb lesz;)
Ha lesz hozzászólás, akkor pénteken hozom is ...;)
Puszi páááá :*

Ledöbbentem. Nem tudtam, mitévő legyek. Csak álltam ott, mint valami rakás szerencsétlen. Még hallottam, ahogy a szívem darabokra törik, de ezt most próbáltam félretenni. Könnyek gyűltek a szemembe. Próbáltam magam nyugtatni: „Zoé ne sírj!! Hisz nem történt semmi! Hallod?!4 Ne sírj!” Nathan észrevette, hogy ott állok, s gyorsan ellökte magától azt a kis..Áhhw.

-         - Zoé! – indult el felém, s még be sem fejezte a mondatát én közbevágtam.

-         - Tudom Nath. Ez nem az, aminek látszik. Én is ebben reménykedem. – mondtam neki, de már majdnem sírtam.

-         - Kérlek! Hadd magyarázzam meg! – kérlelő tekintettel közeledett felém.

-         - Nincs rá szükség! Végül is soha nem volt köztünk semmi. – ezzel a mondattal szíven ütöttem. Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondtam, megállt és még az arckifejezése is megváltozott. Látszott rajta, hogy mennyire fájt neki. Nekem is borzasztó volt ezt hallani, de volt benne némi igazság. 

-        -  De Zoé!!

-        -  Nem Nathan!! – az a kis lotyó még mindig az ajtóban állt, s onnan figyelt minket azzal a kis önelégült vigyorral az arcán. – Kérlek, menj most el! – mondtam Nath-nek, aki még mindig döbbenten állt előttem.

-        -  Zoé! Én… Sajnálom… - bocsánatkérően nézett rám, de ez most nem hatott meg annyira.

-        -  Csak menj most el! – még egyszer utoljára rám nézett, majd elindult kifelé. Az a kis dög még mindig ott vigyorgott. Legszívesebben megcsapkodtam volna. Nath kiment, majd gyors rájuk csaptam az ajtót, s bezártam. A fájdalomtól összerogytam, majd rám tört a hisztérikus sírás…

Nathan szemszög:

Mindent elcsesztem. De tényleg. Mindent. Legszívesebben elbújnék a világ elöl. De ezt most nem lehet. Vissza kell őt szereznem. Nem lehet, nem szabad, hogy így érjen véget, ami még el sem kezdődött. Meg kell tudnia, hogy mi történt valójában. Ekkor eszembe jutott eszembe, hogy Miranda még mindig itt van.

-        -  Te meg, hogy a fenébe kerülsz ide? – ordítottam le a fejét, mert még mindig önelégülten vigyorgott.

-        -  NathieBaba! – utálom, ha valaki így hív. Valahogy sejtem, hogy mit akar mondani. Kidobta a pasija, mert megtudta, hogy egy ribanc, s most pedig vissza akar jönni hozzám. Szánalmas. – Én csak azért jöttem, hogy elmondjam, hogy nagyon sajnálom, amit veled tettem. Azóta is nagyon bánt a dolog. Még mindig nagyon szeretlek és remélem, hogy meg tudsz bocsátani nekem.

          -   Te sose bántad meg azt a pillanatot. Ugyanolyan ribanc vagy azóta is. – nem szeretek így beszélni, főleg nem egy lánnyal, de a Zoéval történtek és a kis „vallomása” után már muszáj volt. – Azt hitted, hogyha visszajössz és elmondasz valami kamu szöveget, akkor minden oké lesz?? Hát nagyot tévedtél. Színésznőnek mindig is jobb voltál, mint barátnőnek. Sose fogok neked megbocsátani. Főleg azok után, ami odabent történt. Töröld ki a számom és felejts el engem örökre! Felejtsd el azt is, hogy valaha együtt voltunk. – ezzel a mondattal faképnél hagytam. Nem érdekelt már semmi. Dühös voltam rá, dühös voltam magamra. Úgy éreztem, mintha az egész világ összeesküdött volna ellenem.  De miért most?! Mit tettem, hogy ezt érdemlem?? Mérgemben inkább leültem a legközelebbi padra. Semmi kedvem nem volt hazamenni, s elmondani a srácoknak, hogy mi történt. Csak ültem ott és mereven bámultam a ház felé, ahol azt az embert bántottam meg, akit a leginkább nem szerettem volna….

Nem várt esemény :)

Üdv Mindenkinek!!:D

ÚJ RÉSZ!!!;))KOMMENTEKET KÉREK!!!!!!!!!!!!!

Ha lesz hozzászólás, akkor hozom a következőt!;)

Csak álltunk az ajtóban és néztük, ahogy az álom pasijainkat elnyeli a sötétség. Nem tudtunk magunkhoz térni vagy inkább nem is akartunk magunkhoz térni.

-          - Zoé! El kell mondanom valamit! – Lia tök komolyan nézett rám, amitől egy kicsit megijedtem.

-          - Mi az??

-          - Max elhívott vacsorázni!

-          - Wáááááááááá!!! – sikítoztam majd a nyakába ugrottam.

-          - Tudom, hogy örülsz, de kérlek, ne fojts meg!

- Oké oké. De akkor menjünk aludni, mert ki kell pihenned magad holnapra! – utasítottam, majd gyors bementünk a konyhába. Hamar megvacsiztunk, majd elmeséltük Annie-nek, hogy mi volt ma velünk. Felmentünk a szobánk és gyors berontottam a fürdőbe. 20 perc múlva már a pizsimbe jöttem ki. Lia felváltott, majd 30 perc múlva ő is előtolta a képét a kedvenc alvócuccában.  Bebújtunk az ágyba, majd felnéztem Twiterre.

@lii_toth:  @zoe_tailor Snoopy! mit kockulsz itt mellettem?!! inkább aludjál…!;)

@zoe_tailor: @lii_toth Na te ne beszélj! Nem nekem lesz holnap randim…:D (Y)

@MaxTheWanted: @zoe_tailor @lii_toth Lányok! Ti ilyenkor twitterztek? aludnotok kellene..!;)

@lii_toth: @MaxTheWanted Mintha neked nem ;)))

@TomTheWanted: mi lesz még itt?!

@zoe_tailor: én nem tudok elaludni…:/ !

@NathanTheWanted: valakik nem tudnak elaludni!? Kinek énekelhetünk altató? xx;)

@zoe_tailor: @NathanTheWanted én kérek!!! ;)

@JayTheWanted:  hopsz..Egy szerelmi történet kellős közepébe csöppentem …O.o

@zoe_tailor: @JayTheWanted Hülye!!!

@SivaTheWanted: Na jó most már mindenki aludjon!!!

 @zoe_tailor: @SivaTheWanted Ünneprontó ..! :/

@NathanTheWanted: @SivaTheWanted Az!..xxd

Reggel ismét arra keltem, hogy az ébresztőórám a földre esik és darabjaira hullik szét. Nagyszerű. Lia még aludt vagy csak tette, de nem ébresztettem fel. Még. Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, fogat mostam, kivasaltam a hajamat, kicsit sminkeltem, majd felöltöztem. Lii még mindig az ágyban lustálkodott. Ébresztés képen ráugrottam az ágyára, majd elkezdtem „énekelni” neki a Glad you came-t.

-          - Ébren vagyok már, csak ne éneklej!!

-          - Tök vicces fejed van ilyenkor …!

-          - Örülök, hogy tetszik! – majd ásított egyet.

-          - Na de öltözz már fel! Mindjárt 8 óra!!

-          - Jóó megyek már! – nagy nehezen sikerült kimásznia az ágyból.

 - Addig kirakom a ruhádat !

 - Oké

Reggel sikerült időben beérnünk dolgozni. Nem voltak valami sokan a boltba, így ráértem egy kicsit pihenni. Felmentem Twitterre, s kaptam egy üzenetet Nathantől.

 „Remélem el tudtál aludni és szépeket álmodtál! J Jó munkát!! Ügyes legyél;))”

De aranyos! Gondolt rám. Muszáj volt azonnal visszaírnom neki.

„Sikerült elaludnom, annak ellenére is, hogy nem énekelt senki altatót..:/ Szépeket álmodtam. Volt benne egy híres srác és egy átlagos lány és … Köszönöm :$”

Azonnal jött rá a válasz is.

„És?? Mi volt?? Érdekel a befejezés.;)
  Mit csinálsz munka után? Lenne kedved velem tölteni a délutánt? ”

„Lia-nak segítek készülődni a randira, de utána szabad vagyok;)”

„Akkor elmegyünk valahova?”

„Mi lenne, ha átjönnél hozzánk?:)”

„Én benne vagyokJ Mikor elment Max és Lia, azután érkezem;)”

„Várlak;)”

Wáá de jó lesz..! Végre kettesben leszek Nath-tel. *-* Most úgy érzem, hogy semmisem tudja elrontani a napomat. Miután kiörvendeztem magam, lejárt a munkaidőnk, és mehettünk is haza. Lia már a bolt előtt várt, és pánikolt, hogy mi lesz este. Nagy nehezen, de valamennyire sikerült megnyugtatni, majd fogtunk egy taxit és elindultunk haza…

*Otthon*         

- Li!! Kéne csinálni valami kaját! Nem gondolod?

- De gondolom!! Zoééééé?!! – jött be Lia a konyhába azzal az ártatlan arckifejezéssel.

- Na mit szeretnél?

- Csinálsz nekem milánói makarónit?? Léccinnaaa!

- Tudtam, hogy erre megy ki az egész.

- Léccinaa!! – tudja, hogy erre nem tudok nemet mondani, és mindig megcsinálja ezt velem.

- Jó, csinálok, de akkor segítesz.!

- Okéé…

Amíg az ebédünket csináltuk, addig kitárgyaltuk a fiúkat és elmeséltem neki, hogy Nathan eljön ma este hozzánk. Tökre örült neki, pedig még csak nem is járunk. A kaja közben kész lett, s olyan szépen sikerült a tálalás, hogy muszáj volt megosztanom a nagyvilággal.

 @zoe_tailor: @lii_toth Buon appetito !

Miután megebédeltünk, felmentünk a szobánkba és elkezdtünk Liinek ruhát választani az esti randira. Kb 2 órát vacakoltunk a gardrób előtt, mire megtaláltuk a tökéletes darabot. Lia gyors elment fürdeni, majd mikor végzett, felöltözött és én megcsináltam a haját, majd a sminkjét is. Annyira gyönyörű. Max teljesen el fog ájulni. Mire mindennel végeztünk 7 óra lett és már csengettek is.

 – Majd én kinyitom, addig te vedd fel a cipőd..! – mondtam Liinek, majd már lent is voltam a földszinten.

-          - Szia Zoé!! – köszönt Max, majd gyors megölelt – Lia?

-          - Itt vagyok! – szólt vissza a lépcső közepén állva. Maxnek teljesen leesett az álla. Alig bírt megszólalni. Csak bámult nagy szemekkel a barátnőmre.

-          -Nagyon csinos vagy! – mondta végül Max, mire Lii már leballagott hozzánk.

-          -Köszönöm. Te is kitettél magadért.! – na jó itt már mindketten elpirultak.

-         - Na érezzétek jól magatokat! – mondtam nekik, majd búcsúzóul megöleltem őket. – Ja és Max nagyon vigyázz rá!!

-        -  Nyugi! Vigyázok! – ahogy ezt kimondta, már el is indultak kifelé. Becsuktam az ajtót, majd felszaladtam a telefonomért. Mire leértem, addigra megint csengettek. Kinyitottam, majd Nathan mosolygós arcával találtam szembe magam.

-        - Szia Zoé! hmm Csini vagy. – köszönés képen megölelt, majd kaptam egy puszit az arcomra.

-        -  Köszönöm! Gyere beljebb! ….

Nath-tel nagyon jól elszórakoztunk. Először megnéztük a Jégkorszak negyedik részét, majd popcornnal dobáltuk egymást. Beraktuk a Harry Potter utolsó részét, de nem nagyon kötött le minket, ezért inkább elmentünk és csináltunk pudingot. Nath volt olyan ügyes és megégette a száját. Kicsit már mind a ketten elfáradtunk, ezért beültünk a tévé elé. Elkezdtük nézni a Szerelmünk lapjait, de én elaludtam Nath vállán. Egy kis alvás után arra ébredtem, hogy valaki csenget. Nathan már nem ült mellettem. Azt hittem, hogy már biztos hazament, ezért elindultam kinyitni az ajtót. Ahogy kiléptem a nappaliból, döbbenetes látvány tárult elém. Nath egy idegen csajjal csókolózott…

Egy nap a The Wanteddel :)

Hali Mindenki !! :))

Új részt hoztam, ahogy megígértem:))!!Kérlek titeket, hogy írjatok hozzászólást vagy valami légypiszkot hagyjatok itt..!!Légypiszok!! ♥

Már egy ideje nem beszéltünk, csak néztünk egymás szemeibe. Azzal a gyönyörű zöld szempárral nem lehet betelni. Nem szólt egy szót sem, de mindent értettem. Boldog volt. Szemeivel szinte már mosolygott rám. Egyre közelebb és közelebb hajolt felém, majd az ajkaink gyengéden összeértek. Kezét az arcomra helyezte, a másikat pedig a derekamra, s egyre szorosabban kezdett húzni magához. Beletúrtam a tökéletesen belőtt hajába, erre ő halványan elmosolyodott. Az apró puszijainkat egy hosszú és szenvedélyes csók váltotta fel és akkor egy ismerős hangra lettem figyelmes. … Csak a vekker volt ..

-          - Ne máááááááááááááár !! Pont most??!!  - mérgelődtem hangosan, s azzal a lendülettel löktem le az órámat az asztalról. Erre már Lia is kénytelen volt felkelni.

-         - Te meg mi a fenét csinálsz??

-         - Véletlenül lesett az óra. – próbáltam mentegetni magam, de ha már lelöktem, akkor muszáj is volt felvennem… Fantasztikus-.-

-         - Ja. „Véletlenül”  - ironizált Li – De miért mérgelődsz?? Csak nem valami szépet álmodtál??

-         - Deee.! Nagyon is !

-         - Wáááá! Mit álmodtál?? – kíváncsiskodott drága barátnőm.

-        -  Azt álmodtam, hogy Nath-tel csókolózom. – áhhw !! Ezt még leírni is frenetikus érzés, nem hogy még megálmodni.

-         - Higgy nekem!! Egyszer eljön ez a pillanat is!;) De most siessünk, nem akarok első nap elkésni a munkából! – ezeket még ki sem mondta, de már a fürdő felé vette az irányt.

Nem volt mit tenni, nekem is muszáj volt felkelnem. Míg Li tisztálkodott, addig én eligazítottam az ágyakat, s kikészítettem a mai napi ruhánkat. Mily meglepő, de hasonlít egymásra. Ki hitte volna!!? Kb még 10 percet vártam rá, majd én következtem. Ma kivételesen gyors voltam, 20 perc elteltével már teljesen útra kész állapotban jöttem ki a fürdőből. Fogtuk a táskánkat, s gyors lebaktattunk a konyhába. Ott egy idegen nő látványa fogadott minket, aki épp reggelit csinált nekünk. Bundás kenyér és tea. Imádom! Honnan tudta?!

-         - Sziasztok, lányok! Annabell vagyok. Ricsi és Bella nagynénje. Nyugodtan hívjatok csak Annának vagy Annie-nek vagy Ann-nek. Csináltam nektek reggelit is. Remélem, szeretitek. – befejezte a monológját és végre mi is megszólalhattunk.

-         - Köszi Ann. Pont ez a kedvencünk. – mondtam neki és belekortyoltam a teámba.

Még egy kicsit beszélgettünk vele, hogy mi lesz majd itt, meg a munkáról is meg egyéb más dolgokról is. Nagyon aranyos és tök közvetlen velünk. Pedig még nem is ismer minket. Ricsi és Bella is mesélt neki rólunk, úgyhogy már nem csak idegen lányokként tekint ránk. A nagy beszélgetés közepette hamar elment az idő és nekünk meg indulnunk kellett dolgozni. Gyors megköszöntük a reggelinket és épp indultunk volna el, amikor utánunk szólt.

-        -  Lányok! Ne vigyelek el titeket? Úgyis arra kell mennem a hotelhez.

-        -  Az jó lenne. Köszönjük. – L

Az út alatt sokat beszélgettünk. Na jó inkább Ann beszélt, mert mi alig tudtunk szóhoz jutni. Mesélt nekünk a londoni életről, a munkájáról, ja és kaptunk egy kioktatást a pasik terén. Mintha anyát hallottam volna. Nagy szerencsékre végre megérkeztünk a plázához. Gyors búcsúzkodás és már rohantunk is be. A szökőkúthoz érve Hayley már várt ránk, pedig még nem is volt nyolc óra.

-        -  Sziasztok, csajok! Nagyon csinik vagytok! – mondta majd megölet minket.

-        -  Köszönjük, de te is nagyon jól festesz. – dicsérte meg Lia

-        -  Köszi. Akkor mutatnám is, hogy hol lesztek.

Hayley ment elől, mi pedig követtük öt, mint valami kiscsibék a tyúkanyót. A mozgólépcsővel felmentünk a másodikra, s ott egy hatalmas ruhabolt előtt megálltunk. Vele szembe volt egy nagy cipőbolt.

-        -  Csajok! Akkor ki hol? – kérdezte Hayley, amire tök egyértelmű volt a válasz.

-        -  Enyém a ruhabolt!! – mondtam tök magabiztosan.

-        -  Akkor nyilván enyém a cipős. – L

Hayl gyors betanított minket, vagyis inkább megmutatta, hogy mi hol van, és mit kell csinálnunk. Viszonylag egyszerű lesz…

*Fél 12*

Egy jó ideje csak jönnek - mennek a vásárlók. Elég jó fejek, de van egy – két nagyon nem normális is. A cipőboltba tökéletes kilátásom van. Egy sokgyerekes család tévedt be hozzájuk, és ahogy elnéztem a gyerekek nem éppen a szende típusokhoz tartoztak. Még be sem értek a boltba, de a gyerekek már össze – visszarohangáltak, kiabáltak, s még néhány cipőt le is borítottak. Lia nagyon szenvedő képet vágott, majd megrezzent a telefonom. SMS-t kaptam tőle.

Én vmelyiket kinyírom! -.- Hogy lehet ezeknek ennyi energiájuk? Kegyelmezzenek nekem…!

Szúúúszááá!! Fújd le őket Chemotoxal!;)

Itt már csak az segíthet.

Szétröhögtem a fejem a ruhabolt közepén. Kicsi sem néztek hülyének. Neem. Az eladó a bolt közepén áll, bámul át a cipő boltba, sír a röhögéstől és közben még telefonozik is. Neem baj. Ez így tökéletes. Miközben én szakadtam a röhögéstől öt helyes pasi jött be a boltba. Hát persze, hogy a The Wanted volt. Ekkor jöttem rá, hogy még mindig itt állok és röhögök, ami így első látásra nem biztos, hogy érthető.

-        -  Te meg min nevetsz a bolt kellős közepén? – Tom kérdése és arckifejezése még viccesebbé tette az egészet. Nem tudom, hogy miért, de egyre jobban kezdtem el nevetni. A fiúk csak hülyén néztek rám, s nem értették, hogy most mi van.

-        -  Mi az?? Min nevetsz? – Nath tök aranyosan kérdezte és erre már megpróbáltam valahogy válaszolni

-        -  o-Ott! – mutattam át a cipőboltba, mintha ezzel minden meg lenne magyarázva, majd tovább röhögtem.

-       -   Igen? Mi van ott? – Jay folytatta az értetlenkedést.

-        -  Gy-gyerekek…… Chemotox………. Lia ! – próbáltam valami érthetőt kinyökögni, s közben a földön ültem úgy röhögtem és mutogattam a cipős felé.

-        -  Jaaaa már mindent értek. – mondta Max mikor végre észrevette, amit kb fél órája próbálok elmondani. Három gyerek még mindig körbe – körbe futkosott, majd egy cipő megint leborult. Egy eladó próbálta tartani velük a lépést, de nem ment neki, így inkább feladta. Az anyjuk kiabált nekik miközben egy másik gyerekre próbálta ráerőltetni a cipőt. Egy másik kisember a bolt sarkában volt tök csendben és a cipőfűzőket kötötte össze. Lia már totál készen volt. A pultba verte a fejét .. Szegény..! Tökre sajnálom.

-        -  Ez annyira vicces volt. – mondtam kicsit komolyabban a fiúknak.

-         - Nah ja. – hangzott a válasz tőlük.

-        -  Amúgy ti mit kerestek itt? – kérdeztem tőlük most már azért észhez térve.

-        -  Igen, mi is örülünk, hogy látunk! – válaszolt Nath ironizálva.

-        -  Na de most komolyan!?

-        -  Háát errefelé volt dolgunk és hát Max látni akarta Lia-t, Nath meg csak „vásárolni” akart. – szólalt meg végül Siva is. Rám nézett, majd kacsintott egyet.

-        -  De honnan tudtátok, hogy itt leszünk?

-        -  Te mondtad tegnap este! Emlékszel? – Tom végül eszembe juttatta a tegnap este történteket.

-      -    Ééés tényleg. Nem gondoltam volna, hogy megjegyzitek. Amúgy Lia szemben van, és amint látom, el kellene neki egy kis segítség. – átnéztem hozzájuk és ahhoz képest, hogy mi volt az előbb, most jobb volt a helyzet.

-       -   Akkor Max át is mehetsz! – bökte oldalba kopasz kis barátját Tom.

-       -  Kedvességed határtalan! – bevágta ál durcás arcát, majd azzal a lendülettel felszívódott. Na jó. Csak nekem van deja vu érzésem?! Megint egyedül maradtam négy fiúval, aminek különösen örültem.

-        -  Ha már itt vagytok, akkor vesztek is valamit? – kérdeztem végül én, mivel már 2 perce bámuljuk egymást.

-        -  Háát.. Segíthetnél sapkát választani. – kért meg Nath egy cuki mosoly kíséretében.

- Oké. – majd odaballagtunk a sapis részlegre. A többiek a bolt többi részét rohamozták meg, s minden létező ruhát felpróbáltak és tőlem kérdezgették, hogy jól mutat-e rajtuk. Kb. fél óra múlva ezek már majdnem szétszedték a boltot. Idióta vicceket meséltek egymásnak, dobálóztak, sírtak a röhögéstől majd nekiálltak bújócskázni. Komolyan mondom, mint akik be vannak szívva.:D Xd Közben mi Nathan-nel tök jól elbeszélgettünk és végig annyira cuki volt.*-* Nagy nehezen, de sikerült kiválasztani az új sapiját. Naná, hogy azt választottam, amelyik nekem tetszett.  Ezalatt megérkezett Lia és Max is.

-        -  Zoé! Mára már végeztünk! – jött felém drága barátnőm, majd gyors megölelt.

-         - Tényleg? – néztem egy nagyot, hiszen tök hamar elment az idő, majd ránéztem az órára és egy óra múlott 10 perce – És tényleg. Király! Hozom a cuccom.

-        -  Lányok! Lenne kedvetek velünk ebédelni? – kérdezte Nath.

-        -  Az tök jó lenne! – örvendeztem – Hol fogunk kajálni?

-        -  Meki? – J

-        -  KFC? –Z

-       -   Én KFC-re szavazok. – mondta Nathan mellőlem

-       -   Azt mindjárt gondoltuk! – Tom és Max egyszerre szólaltak meg, majd elröhögték magukat. Nath egy kicsit elpirult.

-        -  Akkor menjünk a KFC-be! – jelentette ki Siva.

-        -  Az jó lesz! Legalább itt a közelben! – L

-         - ?? Nem élvezed a társaságunkat?? – Tom kicsit meglepetten fordult Lia felé.

-         - Dehogyis!! Csak lefárasztottak a két lábon járó energiabombák ..

-         - Jaj akkor jó..Már kezdtem megijedni. – T

A második emeletről nem volt nehéz leérni a földszintre. Lia és Max mentek elől, mi Nath-tel követtük őket, majd a maradék három srác jött mögöttünk. Egész idő alatt röhögtek meg sugdolóztak. Szerintem nem arról volt szó, hogy ki mit kér… Ebben biztos vagyok.  Kb. 2 perc alatt leértünk és úgy 20 perc alatt sikeresen eldöntöttük, hogy mit is akarunk enni. Leültünk egy hatalmas nagy szabad asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni. A fiúk nagyon közvetlenek voltak velünk. Egész végig hülyültek, mi meg csak röhögtünk rajtuk. Előkerültek a szokásos témák, mint pl. suli, sztárélet, hobbi, párkapcsolat bla bla bla… A beszélgetés alatt végig Nathan-t néztem. Annyira édes…*.*A mosolya szinte elvarázsol. Ha csak rám néz,a világ megszűnik létezni körülöttem. Gyönyörű szemeinek lehetetlen ellenállni, és ahogy rámnézett…Teljesen elolvadtam. Azt hiszem, szerelmes vagyok…

-        -  Srácok! Sajna nekünk mennünk kell! – lökte oldalba haverjait Jay.

-       -   Hova mentek? – N

-        -  Tudod, van az a dolog, amit még múltkor mondtunk, hogy meg kell csinálni, és most viszont meg kell csinálni, mert már többen mondták, hogy csináljuk meg. – senki nem értette, hogy mit próbál mondani Tom, igazából még ő sem tudta.

-        -  Ahha, tudom. – Nath sokat sejtetően mosolygott vissza rá, mint aki érti, hogy mire gondolnak. Gyors elbúcsúztunk a fiúktól, majd ők fel is szívódtak.

-        -  Elmegyünk sétálni? – vetette fel az ötletet Lia.

-        -  Menjünk! …

Kb. 4 óra lehetett mikor kijöttünk a plázából, s elmentünk sétálni négyesben. A fiúk végre megmutatták nekünk a várost, s minden egyes percben minket fényképeztek. Hülyébbnél hülyébb képek lettek, de ez már csak természetes. Azt hiszem az Oxford Streeten járhattunk, mikor egy lánycsapat letámadta a srácokat egy kép erejéig. Mi addig Liával csendben meghúzódtunk a háttérben, majd betértünk egy ajándékboltba. Vettünk magunknak egy-egykarkötőt, ami mindig a barátságunkat fogja eszembe juttatni. Az igaz barátságot, amely erősebb még a kovalens kötésnél is. Az igaz barátot, aki akkor is hibátlan tojásnak lát, ha éppen van rajtad egy kis repedés… Ezalatt Max és Nath is végzett, majd folytattuk tovább a sétánkat. Már sötétedett, mikor kiértünk a Temzéhez.  A folyó partjáról néztük a naplementét. Annyira gyönyörű volt, ahogy a nap sugarai még utoljára gyengéden megvilágították az arcunkat. A vörös színben pompázó égbolt és a kevés kis felhő az égen tökéletessé tették a pillanatot, s nem is beszélve a világ legjobb pasijáról mellettem. A fiúk hazakísértek minket, majd egyszer csak Max megfogta Lia kezét és úgy ballagtak tovább előttünk. Mikor hazaértünk búcsúzóul Nath megölelt, majd adott egy puszit az arcomra. Lia Maxtől a szájára kapott egy puszit, majd ők is megölelték egymást. A srácok elindultak hazafelé, majd mi a bejárati ajtótól néztük, ahogy a fiúkat egyre jobban elnyeli a sötétség…