Hali Mindenki !! :))
Új részt hoztam, ahogy megígértem:))!!Kérlek titeket, hogy írjatok hozzászólást vagy valami légypiszkot hagyjatok itt..!!Légypiszok!! ♥
Már egy ideje nem beszéltünk, csak néztünk egymás szemeibe.
Azzal a gyönyörű zöld szempárral nem lehet betelni. Nem szólt egy szót sem, de
mindent értettem. Boldog volt. Szemeivel szinte már mosolygott rám. Egyre
közelebb és közelebb hajolt felém, majd az ajkaink gyengéden összeértek. Kezét
az arcomra helyezte, a másikat pedig a derekamra, s egyre szorosabban kezdett
húzni magához. Beletúrtam a tökéletesen belőtt hajába, erre ő halványan
elmosolyodott. Az apró puszijainkat egy hosszú és szenvedélyes csók váltotta
fel és akkor egy ismerős hangra lettem figyelmes. … Csak a vekker volt ..
- - Ne máááááááááááááár !! Pont most??!! - mérgelődtem hangosan, s azzal a lendülettel
löktem le az órámat az asztalról. Erre már Lia is kénytelen volt felkelni.
- - Te meg mi a fenét csinálsz??
- - Véletlenül lesett az óra. – próbáltam mentegetni
magam, de ha már lelöktem, akkor muszáj is volt felvennem… Fantasztikus-.-
- - Ja. „Véletlenül”
- ironizált Li – De miért mérgelődsz?? Csak nem valami szépet álmodtál??
- - Deee.! Nagyon is !
- - Wáááá! Mit álmodtál?? – kíváncsiskodott drága
barátnőm.
- - Azt álmodtam, hogy Nath-tel csókolózom. – áhhw
!! Ezt még leírni is frenetikus érzés, nem hogy még megálmodni.
- - Higgy nekem!! Egyszer eljön ez a pillanat is!;)
De most siessünk, nem akarok első nap elkésni a munkából! – ezeket még ki sem
mondta, de már a fürdő felé vette az irányt.
Nem volt mit tenni, nekem is
muszáj volt felkelnem. Míg Li tisztálkodott, addig én eligazítottam az ágyakat,
s kikészítettem a mai napi ruhánkat. Mily meglepő, de hasonlít egymásra. Ki
hitte volna!!? Kb még 10 percet vártam rá, majd én következtem. Ma kivételesen
gyors voltam, 20 perc elteltével már teljesen útra kész állapotban jöttem ki a
fürdőből. Fogtuk a táskánkat, s gyors lebaktattunk a konyhába. Ott egy idegen
nő látványa fogadott minket, aki épp reggelit csinált nekünk. Bundás kenyér és
tea. Imádom! Honnan tudta?!
- - Sziasztok, lányok! Annabell vagyok. Ricsi és
Bella nagynénje. Nyugodtan hívjatok csak Annának vagy Annie-nek vagy Ann-nek.
Csináltam nektek reggelit is. Remélem, szeretitek. – befejezte a monológját és
végre mi is megszólalhattunk.
- - Köszi Ann. Pont ez a kedvencünk. – mondtam neki
és belekortyoltam a teámba.
Még egy kicsit beszélgettünk
vele, hogy mi lesz majd itt, meg a munkáról is meg egyéb más dolgokról is.
Nagyon aranyos és tök közvetlen velünk. Pedig még nem is ismer minket. Ricsi és
Bella is mesélt neki rólunk, úgyhogy már nem csak idegen lányokként tekint
ránk. A nagy beszélgetés közepette hamar elment az idő és nekünk meg indulnunk
kellett dolgozni. Gyors megköszöntük a reggelinket és épp indultunk volna el,
amikor utánunk szólt.
- - Lányok! Ne vigyelek el titeket? Úgyis arra kell
mennem a hotelhez.
- - Az jó lenne. Köszönjük. – L
Az út alatt sokat beszélgettünk.
Na jó inkább Ann beszélt, mert mi alig tudtunk szóhoz jutni. Mesélt nekünk a
londoni életről, a munkájáról, ja és kaptunk egy kioktatást a pasik terén. Mintha
anyát hallottam volna. Nagy szerencsékre végre megérkeztünk a plázához. Gyors
búcsúzkodás és már rohantunk is be. A szökőkúthoz érve Hayley már várt ránk,
pedig még nem is volt nyolc óra.
- - Sziasztok, csajok! Nagyon csinik vagytok! –
mondta majd megölet minket.
- - Köszönjük, de te is nagyon jól festesz. –
dicsérte meg Lia
- - Köszi. Akkor mutatnám is, hogy hol lesztek.
Hayley ment elől, mi pedig
követtük öt, mint valami kiscsibék a tyúkanyót. A mozgólépcsővel felmentünk a
másodikra, s ott egy hatalmas ruhabolt előtt megálltunk. Vele szembe volt egy
nagy cipőbolt.
- - Csajok! Akkor ki hol? – kérdezte Hayley, amire
tök egyértelmű volt a válasz.
- - Enyém a ruhabolt!! – mondtam tök magabiztosan.
- - Akkor nyilván enyém a cipős. – L
Hayl gyors betanított minket,
vagyis inkább megmutatta, hogy mi hol van, és mit kell csinálnunk. Viszonylag
egyszerű lesz…
*Fél 12*
Egy jó ideje csak jönnek - mennek
a vásárlók. Elég jó fejek, de van egy – két nagyon nem normális is. A
cipőboltba tökéletes kilátásom van. Egy sokgyerekes család tévedt be hozzájuk,
és ahogy elnéztem a gyerekek nem éppen a szende típusokhoz tartoztak. Még be
sem értek a boltba, de a gyerekek már össze – visszarohangáltak, kiabáltak, s
még néhány cipőt le is borítottak. Lia nagyon szenvedő képet vágott, majd
megrezzent a telefonom. SMS-t kaptam tőle.
Én vmelyiket kinyírom! -.- Hogy lehet ezeknek ennyi energiájuk?
Kegyelmezzenek nekem…!
Szúúúszááá!! Fújd le őket Chemotoxal!;)
Itt már csak az segíthet.
Szétröhögtem a fejem a ruhabolt
közepén. Kicsi sem néztek hülyének. Neem. Az eladó a bolt közepén áll, bámul át
a cipő boltba, sír a röhögéstől és közben még telefonozik is. Neem baj. Ez így
tökéletes. Miközben én szakadtam a röhögéstől öt helyes pasi jött be a boltba.
Hát persze, hogy a The Wanted volt. Ekkor jöttem rá, hogy még mindig itt állok
és röhögök, ami így első látásra nem biztos, hogy érthető.
- - Te meg min nevetsz a bolt kellős közepén? – Tom
kérdése és arckifejezése még viccesebbé tette az egészet. Nem tudom, hogy
miért, de egyre jobban kezdtem el nevetni. A fiúk csak hülyén néztek rám, s nem
értették, hogy most mi van.
- - Mi az?? Min nevetsz? – Nath tök aranyosan
kérdezte és erre már megpróbáltam valahogy válaszolni
- - o-Ott! – mutattam át a cipőboltba, mintha ezzel
minden meg lenne magyarázva, majd tovább röhögtem.
- - Igen? Mi van ott? – Jay folytatta az
értetlenkedést.
- - Gy-gyerekek…… Chemotox………. Lia ! – próbáltam
valami érthetőt kinyökögni, s közben a földön ültem úgy röhögtem és mutogattam
a cipős felé.
- - Jaaaa már mindent értek. – mondta Max mikor
végre észrevette, amit kb fél órája próbálok elmondani. Három gyerek még mindig
körbe – körbe futkosott, majd egy cipő megint leborult. Egy eladó próbálta
tartani velük a lépést, de nem ment neki, így inkább feladta. Az anyjuk kiabált
nekik miközben egy másik gyerekre próbálta ráerőltetni a cipőt. Egy másik
kisember a bolt sarkában volt tök csendben és a cipőfűzőket kötötte össze. Lia
már totál készen volt. A pultba verte a fejét .. Szegény..! Tökre sajnálom.
- - Ez annyira vicces volt. – mondtam kicsit
komolyabban a fiúknak.
- - Nah ja. – hangzott a válasz tőlük.
- - Amúgy ti mit kerestek itt? – kérdeztem tőlük
most már azért észhez térve.
- - Igen, mi is örülünk, hogy látunk! – válaszolt
Nath ironizálva.
- - Na de most komolyan!?
- - Háát errefelé volt dolgunk és hát Max látni
akarta Lia-t, Nath meg csak „vásárolni” akart. – szólalt meg végül Siva is. Rám
nézett, majd kacsintott egyet.
- - De honnan tudtátok, hogy itt leszünk?
- - Te mondtad tegnap este! Emlékszel? – Tom végül
eszembe juttatta a tegnap este történteket.
- - Ééés tényleg. Nem gondoltam volna, hogy
megjegyzitek. Amúgy Lia szemben van, és amint látom, el kellene neki egy kis
segítség. – átnéztem hozzájuk és ahhoz képest, hogy mi volt az előbb, most jobb
volt a helyzet.
- - Akkor Max át is mehetsz! – bökte oldalba kopasz
kis barátját Tom.
- - Kedvességed határtalan! – bevágta ál durcás
arcát, majd azzal a lendülettel felszívódott. Na jó. Csak nekem van deja vu
érzésem?! Megint egyedül maradtam négy fiúval, aminek különösen örültem.
- - Ha már itt vagytok, akkor vesztek is valamit? –
kérdeztem végül én, mivel már 2 perce bámuljuk egymást.
- - Háát.. Segíthetnél sapkát választani. – kért meg
Nath egy cuki mosoly kíséretében.
- Oké. – majd odaballagtunk a sapis részlegre. A többiek
a bolt többi részét rohamozták meg, s minden létező ruhát felpróbáltak és tőlem
kérdezgették, hogy jól mutat-e rajtuk. Kb. fél óra múlva ezek már majdnem
szétszedték a boltot. Idióta vicceket meséltek egymásnak, dobálóztak, sírtak a
röhögéstől majd nekiálltak bújócskázni. Komolyan mondom, mint akik be vannak
szívva.:D Xd Közben mi Nathan-nel tök jól elbeszélgettünk és végig annyira cuki
volt.*-* Nagy nehezen, de sikerült kiválasztani az új sapiját. Naná, hogy azt
választottam, amelyik nekem tetszett. Ezalatt megérkezett Lia és Max is.
- - Zoé! Mára már végeztünk! – jött felém drága
barátnőm, majd gyors megölelt.
- - Tényleg? – néztem egy nagyot, hiszen tök hamar
elment az idő, majd ránéztem az órára és egy óra múlott 10 perce – És tényleg.
Király! Hozom a cuccom.
- - Lányok! Lenne kedvetek velünk ebédelni? –
kérdezte Nath.
- - Az tök jó lenne! – örvendeztem – Hol fogunk
kajálni?
- - Meki? – J
- - KFC? –Z
- - Én KFC-re szavazok. – mondta Nathan mellőlem
- - Azt mindjárt gondoltuk! – Tom és Max egyszerre
szólaltak meg, majd elröhögték magukat. Nath egy kicsit elpirult.
- - Akkor menjünk a KFC-be! – jelentette ki Siva.
- - Az jó lesz! Legalább itt a közelben! – L
- - ?? Nem élvezed a társaságunkat?? – Tom kicsit
meglepetten fordult Lia felé.
- - Dehogyis!! Csak lefárasztottak a két lábon járó
energiabombák ..
- - Jaj akkor jó..Már kezdtem megijedni. – T
A második emeletről nem volt nehéz leérni a
földszintre. Lia és Max mentek elől, mi Nath-tel követtük őket, majd a maradék
három srác jött mögöttünk. Egész idő alatt röhögtek meg sugdolóztak. Szerintem
nem arról volt szó, hogy ki mit kér… Ebben biztos vagyok. Kb. 2 perc alatt leértünk és úgy 20 perc
alatt sikeresen eldöntöttük, hogy mit is akarunk enni. Leültünk egy hatalmas
nagy szabad asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni. A fiúk nagyon közvetlenek
voltak velünk. Egész végig hülyültek, mi meg csak röhögtünk rajtuk. Előkerültek
a szokásos témák, mint pl. suli, sztárélet, hobbi, párkapcsolat bla bla bla… A
beszélgetés alatt végig Nathan-t néztem. Annyira édes…*.*A mosolya szinte
elvarázsol. Ha csak rám néz,a világ megszűnik létezni körülöttem. Gyönyörű
szemeinek lehetetlen ellenállni, és ahogy rámnézett…Teljesen elolvadtam. Azt
hiszem, szerelmes vagyok…
- - Srácok! Sajna nekünk mennünk kell! – lökte
oldalba haverjait Jay.
- - Hova mentek? – N
- - Tudod, van az a dolog, amit még múltkor
mondtunk, hogy meg kell csinálni, és most viszont meg kell csinálni, mert már
többen mondták, hogy csináljuk meg. – senki nem értette, hogy mit próbál mondani
Tom, igazából még ő sem tudta.
- - Ahha, tudom. – Nath sokat sejtetően mosolygott
vissza rá, mint aki érti, hogy mire gondolnak. Gyors elbúcsúztunk a fiúktól,
majd ők fel is szívódtak.
- - Elmegyünk sétálni? – vetette fel az ötletet Lia.
- - Menjünk! …
Kb. 4 óra lehetett mikor kijöttünk a plázából, s elmentünk
sétálni négyesben. A fiúk végre megmutatták nekünk a várost, s minden egyes
percben minket fényképeztek. Hülyébbnél hülyébb képek lettek, de ez már csak
természetes. Azt hiszem az Oxford Streeten járhattunk, mikor egy lánycsapat
letámadta a srácokat egy kép erejéig. Mi addig Liával csendben meghúzódtunk a
háttérben, majd betértünk egy ajándékboltba. Vettünk magunknak egy-egykarkötőt, ami mindig a barátságunkat fogja eszembe juttatni. Az igaz
barátságot, amely erősebb még a kovalens kötésnél is. Az igaz barátot, aki
akkor is hibátlan tojásnak lát, ha éppen van rajtad egy kis repedés… Ezalatt
Max és Nath is végzett, majd folytattuk tovább a sétánkat. Már sötétedett,
mikor kiértünk a Temzéhez. A folyó
partjáról néztük a naplementét. Annyira gyönyörű volt, ahogy a nap sugarai még
utoljára gyengéden megvilágították az arcunkat. A vörös színben pompázó égbolt
és a kevés kis felhő az égen tökéletessé tették a pillanatot, s nem is beszélve
a világ legjobb pasijáról mellettem. A fiúk
hazakísértek minket, majd egyszer csak Max megfogta Lia kezét és úgy ballagtak
tovább előttünk. Mikor hazaértünk búcsúzóul Nath megölelt, majd adott egy
puszit az arcomra. Lia Maxtől a szájára kapott egy puszit, majd ők is
megölelték egymást. A srácok elindultak hazafelé, majd mi a bejárati ajtótól
néztük, ahogy a fiúkat egyre jobban elnyeli a sötétség…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése