Papararra.....❤Ezt a részt a Világ Legjobb Barátnőjének ajánlom, akit mindennél jobban szeretek ❤❤❤❤❤❤
Új rész ;) Kérésem változatlan!!!! Kommentek, megosztás, feliratkozás, mindenféle légypiszok!!!!!
El lehet mondani a barátoknak is meg ilyenek!!
Gyarapodjunk!!!
Lia szemszög:
Az emberek változnak. Akárcsak az érzéseik. Emlékszem, még
oviban mennyi mindent megtettünk, csak hogy a kiszemelt kissrácnak elnyerjük a
tetszését. Barbie baba helyett a kocsikat választottuk, s a teadélutánok
helyett a mászókára jártunk. A hinta másik felét mindig az ő számára tartottuk
fent. Mindenféle szépet rajzoltunk neki, leginkább szívecskéket, és ha csak ránk
nézett mi azonnal elmondtuk a plüss macinknak, hogy lehet, hogy mi is tetszünk
neki. Mikor egy másik kislány társaságában volt, s vele játszott, eldobtuk
mackóbarátunkat és sértődötten meghúztuk a kiscsaj haját, hogy tudja, Ő a
miénk. De ez már mind a múlté. Azóta felnőttünk. Legalábbis azon vagyunk. Nem
írogatunk egymásnak szerelmesleveleket. Nem rajzolunk szívecskéket egymás kezére,
és nem adunk ajándékba saját kézzel készített rajzokat. Ma már másképp van. Elég egy mosoly, s a
gyomrunkban pillangók repdesnek. Kézen fogva sétálunk, randevúkra járunk,
csókolózunk. A csókok, melyektől melegség önti el a szíved, s megszűnik körülötted
a világ. Abban a percben csak mi létezünk, és ezt az érzést senki és semmi nem
veheti el tőled. A gyermeki „szerelem” már rég véget ért. Ez valami más. Sokkal
komolyabb, s magával ragad…
"...happiness will find me,
Leave the past behind me, Today my life begins..."
Max az állatkert bejárata felé tartott. Nem szóltam semmit,
csak némán mentem mellette. Nem kérdezősködtem, mondván úgyis megtudom, hogy
mit tervez, de azért nagyon kíváncsi voltam. Átvágtunk a hatalmas előcsarnokon,
majd csak mentünk és mentünk. Még mindig mentünk és mentünk és mentünk. Majd
elértünk a jegesmedvékhez. Jaj de cukik!! Na jó, belőlük sem láttam semmit,
mint az összes többi állatból sem. Kezdjek aggódni?! Végül rengeteg lépcsőn
végighaladva leértünk egy pince vagy alaksor szerű helybe. De ez korántsem volt
az. Ez a világ egyik leggyönyörűbb dolga volt. Egy hatalmas akvárium. Rajtunk kívül nem volt itt senki. Senki az
égvilágon. Az akvárium közepén egy asztal foglalt helyet két székkel. Az
asztalon illatgyertyák voltak, s egy hatalmas csokor kék rózsa. Fogalmam sincs,
hogy honnan tudta, hogy ez a kedvenc virágom, de minden annyira tökéletes volt.
Távolabb egy középkorú férfi állt hegedűvel a kezében, s romantikus számokat
játszott nekünk. Max-el helyet foglaltunk az asztalnál, s felbontott egy üveg
pezsgőt. Ekkor a semmiből előbukkant egy pincér, s meghozta a vacsoránkat.
Spagetti volt, amit megint nagyon imádok. Ezt nem hiszem el: Akvárium, kék
rózsa, spagetti. Honnan tudja ő ezeket?! Most már nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg.
- - Max! Ezeket mégis honnan tudtad?
- - Nem fedhetem fel a forrásom.
- - Te beszéltél Zoé-val? – na erre nem válaszolt,
csak vigyorgott maga elé.
Vacsora közben tök jól elbeszélgettünk, s egy csomó érdekes dolgot
elmesélt magáról és a családjáról. Én is egy csomó mindent elmondtam neki.
Különösen érdekelte a Magyarország téma és a barátságom Zoé-val. Vacsi után
pedig a hatalmas üveg előtt álltunk, s bámultuk a halakat. Max a karját a
derekamra helyezte, majd elmosolyodott. Annyira tökéletes pillanat volt. Ne
csípjen meg senki!!!
Úgy hajnali három óra lehetett, mikor elindultunk hazafelé.
Útközben megállítottuk a taxist és kiszálltunk az autóból, mondván, hogy mi
sétálni szeretnénk. A pasas értetlenül nézett ránk, de ránk hagyta a dolgot,
majd elviharzott mellőlünk. Már 10 perce sétálhatunk, s egy éjjel-nappali
étterem előtt sétáltunk kézen fogva, amikor hirtelen eleredt az eső. Olyan jó
volt. Nem futottunk el. Csak álltunk az esőben és szorosan fogtuk egymás kezét.
Az étteremben megszólalt Bruno Marstól a Today my life begins című száma és …
- - Megtisztelne a világ leggyönyörűbb lánya egy
tánccal az esőben? – Max mosolyogva fordult felém, majd mindkét kezemet megfogta.
- - Igen. – csak ezt az egy értelmes szót bírtam
kinyögni, majd elpirultam. Még jó, hogy hajnal van, s nem látszik. Tánc közben
mélyen egymás szemébe néztünk. Nem szóltunk semmit, csak élveztük, ahogy a zene
átjárja a testünket. Ez a pillanat örökre bevésődik a szívembe. testem szinte
bizsergett, ahányszor csak hozzáértem és pillangók a gyomromban egyre
gyorsabban repdestek, s mindig magasabbra szálltak. Max szemében megcsillantak
az esti fények és ezt még egy hosszú ideig szívesen elnézném. A szám második
versszakánál megpörgetett és most még szorosabban értünk egymáshoz, mint
azelőtt. Mélyen egymás szemébe néztünk, majd Max gyengéden megfogta az arcom, s
szemével egyszer a számat, egyszer a szememet nézte. A köztünk levő távolság
fokozatosan csökkent, míg végül az ajkunk összeért. Gyengéden, majd szenvedélyesen,
s hosszan csókolt. A külvilág megszűnt létezni számomra. A mennyekben éreztem
magam. Vagy inkább a felhők fölött, ahol mindig süt a nap, a szivárványon túl.
Leírhatatlan érzés… Lassan elváltunk egymástól, s csak a homlokunk ért össze.
Az étteremben levő emberkék elkezdtek tapsolni, fütyülni és éjjenezni. Mi csak
mosolyogtunk rajtuk, majd köszönés kép integettünk nekik. Max a derekamnál
fogva szorosan magához húzott, s úgy indultunk el hazafelé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése