A zongoránál :)

Halihóó Emberkék!!
Megérkeztem az új résszel, mint a szakadó eső, Húsvét vasárnapján!:))xd
Először is azt szeretném mondani, hogy köszönöm a hozzászólást:)) Nagyon jól esett :)
Másodszor pedig Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Nektek és jó olvasást !!! ;))
Ui.: Írj hozzászólást vagy nem lesz új rész !!!
Ui2.: Ajánlás: Miközben olvasol, hallgasd ezt a zenét! Így sokkal jobb lesz:)) Erre a számra született meg a vége:)
Ui3.: Elnézést kérek a durva, obszcén vagy bántó szavakért :))
Puszi Páá!! :*
By:      B. ❤

Zoé szemszög:

Egyedül voltam. Egyedül, mint egy kósza virágszál az út szélén. Nem emlékszem szinte semmire. Az agyamat teljesen elborították az érzelmek. Arra sem emlékszem, hogy kerültem ágyba. De valahogy összehoztam és még elaludnom is sikerült.

 De ez a kicsi örömöm sem tartott sokáig. Ugyanis a világ legszörnyűbb álmában volt részem. Főszerepben Nathan Sykes és Lia Toth. Minden csupa vér volt. AZ Ő vérük. Sikítozva ébredtem fel. Lia az ágyamon ült és nyugtatgatott, hogy csak egy álom volt…

Egész nap próbáltam elfelejteni vagy elrejteni az agyam legsötétebb zugába, ahol a kémiát meg a fizikát is tárolom, de nem jártam nagy sikerrel. Akárhányszor kezdtem magam egy kicsit is jól érezni megjelent egy véres kép…

 A nap fénypontja volt, mikor emiatt összevesztem 2 vásárlóval is. Jó nap ez a mai mondhatom. De akkor megjelent Jay. Valahogy tudtam, hogy miről akar beszélni velem. Nathan. Elmondta nekem a teljes valóságot és próbálta feldobni a napomat. Ez az idióta addig nem ment el mellőlem, amíg igent nem mondtam arra, hogy elmegyek ma este hozzájuk Liával filmezni. Muszáj volt belemennem, különben még most is mellettem állna. Nem volt valami nagy kedvem, de beleegyeztem és még Lia is mondogatta. Legszívesebben egész nap az ágyamban feküdtem és zenét hallgattam volna.

 Egész álló nap Linek nyafogtam, hogy mennyire nincs kedvem menni. Mikor már a házuk előtt voltunk, akkor is elmondtam neki még egyszer. Én az helyében már tuti leordítottam volna a fejemet, de ő inkább ellátott tanácsokkal. Többek között ezért is szeretem annyira.

 „Ha szerelmes vagy belé, vagy csak érzel iránta valamit, akkor bocsáss meg neki. Ő is megérdemel egy második esélyt.” Csak ez a mondat járt a fejembe egész este, s hiába is igyekeztem elfelejteni, nem ment. Mikor megláttam Nathan-t be kellett látnom, hogy Liának teljesen igaza volt. Megérdemel ő is egy második esélyt és…

„Hadd válasszak én!! Léccina!!!” Ezt nem kellett volna meghallanom. Lia ment filmet választani. Előre félek, hogy mégis mit tervez a drágaság. Biztos, hogy a legdurvábbat fogja kiválasztani és akkor tökre félni fogok, meg nem merem majd nézni és akkor Nath magához ölel meg ilyenek. Ez elég könnyen kivitelezhető volt. Egyrészt félek a horror filmektől. Bármilyen kis félelmetes rész következik, becsukom a szemem és elmeséltetem a velem levőkkel, hogy mi történt. Hát igen, ez a Zoé féle megoldás a horror filmek problémájára. Másodszor Nathan ült mellettem. Harmadszor a válla túl hívogató és kényelmes. Negyedszer pedig hol engem, hol pedig a filmet nézte…

Első film a Sinister volt. Szép kis kezdet meg kell hagyni. Ez volt azon filmek egyike, aminek az előzetesét se mertem teljesen végignézni. Na mindegy is. Végül bevetettem a „Zoé módszert” és Nathan volt olyan kedves, hogy elmesélte mi történt. Mondtam már, hogy emiatt még jobban kedvelem?! Nem. Akkor most mondom.

 Vége lett a filmnek, majd Tom berakott egy következőt. Azt hittem, hogy akkor most valami vígjáték lesz, vagy valami akció film. Liával mindig így szoktunk csinálni. Először egy horror, majd levezetőnek egy humorral teli film, hogy este azért el is tudjunk aludni meg ilyenek. De ez most nem így volt. Mosolyom az arcomra fagyott, mikor megláttam a címet. CHUCKY. Nem elég, hogy az a baba még világosban is tökre ijesztő, de nekem még sötétben végig kell néznem egy olyan filmet?! Ki van zárva. Kétségbe esetten néztem oldalra, ahol Lia önfeledten mosolygott rám, majd Nathanre nézett és végül rám. Úgy tudtam. Ha nem jön össze a fősuli, akkor elmegyek jósnőnek az már biztos. Ismét a „Zoé módszert” alkalmaztam, de egy kicsit megspékelve. Láb felhúz, kéz a szem előtt, közelebb Nath-hez. Végül nem bírtam tovább, s arcomat a mellkasába temettem. Erre ő szorosan magához húzott, majd átölelve „néztük” tovább a filmet. Ölelése megnyugtatott, de csak egy kis ideig. Továbbra is előttem volt annak a hülye kis babának a képe. Gonosz kék szeme, amivel ölni tud és a vigyorgó műanyag pofija, amellyel bevágódik a kisgyerekeknél, majd megöli őket. Szűnni nem akaró kép és még ki tudja, hogy mennyi van vissza a filmből. Jó, én feladom. Bármit csak ezt ne kelljen néznem. Kihámoztam magam Nathan szoros öleléséből és azzal a lendülettel indultam kifelé, mondván a mosdóba kell mennem. Kifelé menet minden egyre sötétebb és sötétebb lett. Ez se volt egy okos döntés részemről.

-  Zoé te nagyon hülye vagy! Az csak egy film és nincs itt semmi. – Be kell, hogy valljam, nem csak hülye vagyok, hanem még magamban is beszélek. Nem jó kombináció. Főleg akkor nem, ha egy idegen házban még el is tévedsz, s csak egy kis fény világítja be a helyiséget, ahol épp tartózkodsz. Próbáltam felidézni a ház azon pontját, ahol most én vagyok, de semmi. Még véletlenül sem emlékszem rá. Ijedten fordultam a körbe, majd hátrálni kezdtem. Nem tudom mit miért tettem. Biztos csak az ösztönök. Ahogy hátráltam valami kemény és elég méretes dologba rúgtam bele. A szívrohamot hozta rám és azonnal megfordultam. Egy hatalmas ablakon szűrődtek be a Hold lágy sugarai és megvilágították az előttem elhelyezkedő fehér zongorát. Leültem az előtte elhelyezkedő kis székre és csak bámultam a fekete és a fehér billentyűit, amelyek akár az élet. A lehetőségek előtted állnak és csak rajtad múlik, hogy mit hozol ki belőle. Már nem féltem. Teljesen a hatalmába kerített ez a tárgy, ahogy a telihold fénye megvilágította. Késztetést éreztem, hogy játsszak rajta. Ujjaimat a billentyűkre helyeztem és csak vártam. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül, de nem foglalkoztam ezzel, egészen addig, amíg le nem ült mellém Ő. Közel volt. Túl közel. Az parfümje lágyon csiklandozta az orromat és az agyamban rózsaszín köddé alakult. Ezt az illatot már sose tudom elfelejteni. Az arcát megvilágították a fények, így még tökéletesebbé téve azt. Zöld szemei csillogtak, akár a világ legszebb gyémántja. Nem nézett rám, csak a zongorát és a kezemet bámulta. Bal kezét az enyémre helyezte, majd átkarolt és a másik kezemet is megfogta. Ahogy hozzámért a hasamban a pillangók elkezdtek repdesni és a szívem hevesebben dobogott, akárcsak az övé. Megremegtem, erre ő elmosolyodott, majd mélyen a szemembe nézett. Elvesztem a tekintetében. Csak az első hang leütése rángatott vissza egy kicsit. Majd egy következő és meg egy és még egy. Ismerős volt a dal és kétség kívül az egyik kedvencem. A River flows in you-t játszottuk. Nem tudtam a számra figyelni. Teljesen lekötötte a figyelmemet Nathan személye, és ahogy szorosan ölel magához a holdfényben, s kezeit az enyéimen pihentette. Mellette teljesen biztonságban éreztem magam. A dalnak már rég vége volt, de kezeit még mindig ugyanott tartotta, ahol eddig. Ölelése szorosabb lett és mélyen a szemembe nézett. Arcunkat csak a telihold világította meg és a köztünk levő távolság folyamatosan csökkent. Lepillantott a számra, majd újra a szemembe nézett. Azóta várok erre a pillanatra, amióta lefejeltem a repülőtéren, vagy amikor a heart vacancy-t énekelte a plázában, vagy amikor közösen választottunk sapkát, vagy amikor elaludtam a vállán filmnézés közben. És most végre itt van. Csak Ő és én holdfényben egy zongora előtt. Ajkaink végül összeértek, s apró puszikat váltottunk, majd egy hosszú és szerelmes csókban forrtunk össze…